Szerettem volna elsőre szépen és illedelmesen bemutatkozni, de hé... Azt hiszem az nem én lennék. Így hát fogadjátok sok, illetve csekély szeretettel az első pár szárnypróbálgatásomat itt, az eblogomon.

Először is szeretnék köszönteni és kevésbé köszönteni minden kedves és kedvtelen idelátogatót. Minden bizonnyal jelen pillanatban még ismeretlenül állok előtettek, ezzel az egynéhány ideiglenes sorral. Bevezető, üdvözlő és egyéb más indító szövegekben, sohasem voltam jó, tehát mondhatnánk úgy is, hogy a kezdetetek soha nem volt az erősségem. Általában szeretek mindennek egyszerűen a közepétől kezdeni, hiszen az korán sem tűnik ennyire erőltetettnek és szerencsétlennek. Avagy szeretném, ha elnéznétek az első esetlen próbálkozásaimat. Az eblog nevezetű oldalon nyilván még, és remélem csak egyenlőre, teljesen ismeretlenként vagyok jelen, mint azt már ezelőtt említettem, de remélem ezen a későbbiekben változtathatunk majd. Mielőtt ide tévedtem volna a blogger éveimet egy G-Portal nevezetű oldalon kezdtem el, azonban az ott levő "pálya futásomat" a tavalyi év nyarán fájó szívvel ugyan, de be fejeztem. Röpke négy-öt évnyi blogolást hagytam ott magam mögött, mondván ideje volna tiszta lappal kezdenem "az életem". Ezután úgy érzem vágjunk is bele, kezdetnek tizenöt {15} ténnyel rólam.

• Öt éve minden egyes évben szúratok magamnak egy piercinget. Azonban eddig csak négy piercingem van, ugyanis a harmadik év kimaradt egy kisebb családi vita miatt, nem kaptam meg a szülői beleegyezésem papíron, hiszen kiskorúnak minősülök. {No de persze már nem sokáig.}
• A mindenem az irodalom, imádok írni, olvasni illetve költők életrajzával foglalkozni. Javarészt pszichológiával kapcsolatos könyveket, krimiket és bűnügyi thrillereket olvasok.
• Általános iskolai tanulmányaimat befejezve, mezőgazdasági szakközép iskolában folytattam "életpályámat". Azonban utólag már a választott iskolát megbántam, hiszen akadt volna másik ilyen iskola is, de az volt hozzánk a legközelebb, így szülői behatással, de igen, sikerült rossz döntést hoznom.
  {Apropó. Eleinte autószerelőnek indultam volna, majd édesapám egy;Ne nevettess, nő vagy - mondattal el is vette a kedvemet ettől a szakmától.}
• Nagyon sokáig elkötelezett punk-rockernek vallottam magamat. Noha azóta is ugyan azokat a zenéket hallgatom és az acélbetétes bakancsom is meg van még, az öltözködésem már szolidabb mint pár évvel ezelőtt.
• Egészen nyolcadik osztályos koromig 170 centiméter magasnak mértek, azonban tizedik osztályban már 166 centimétert állapítottak meg. Össze mentem volna? Tragédiának élem meg.
• Igazság szerint introvertált ember vagyok, azonban az utóbbi fél évben többet nyitottam a világ felé, mint eddig bármikor.
• Olykor-olykor gyakorivá vállnak a hangulat ingadozásaim, ilyenkor mindig iszonyatos pánikba esek és attól tartok, hogy elvisznek majd a bolondok házába. {Igen, valóban ez az egyik nagy félelmem.}
• Akárhányszor autóba ülök mindig megfogadom, hogy ezt soha többé nem teszem majd meg. Valószínűleg a gyermekkori rosszul léteim miatt.
• Örökös problémát okoz számomra az alvás közben fellépő pánikroham.
• Nagyon sok mindent köszönhetek köszönhetek a barátaimnak, többek között azt, hogy le tudtam küzdeni az önbizalom hiányomat. A támogatásuk nélkül nem sikerült volna.
• Eleinte mindenhez nehezen kezdek, végül viszont általában mindenhez kedvet kapok amit elkezdtem, de a végén mindig megfogadom, hogy ilyet márpedig akkor sem csinálhatok többet.
• Kérdések feltételében nem vagyok jó, azonban imádok kérdéseket megválaszolni.
  {Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék még ide fűzni, ha esetleg lenne kedvetek nekem kérdéseket feltenni, írjátok meg nyugodtan hozzá szólásban, én pedig egy bejegyzésben igyekszem majd rájuk bő választ adni. Csak bátran.}
• Egyszerűen félek a molylepkéktől. A hideg futkos tőlük a hátamon. Pedig annyira aranyosnak tűnnek.
• Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy esetleg elkezdhetnék videózni, végül pedig mégis csak a szabadszellemű írásnál maradtam. Bár az unokahúgom még mindig megszállottan oda van a videózás ötletéért.
• Ez talán egy betegségem volt, de régen eufóriában úsztam akár akkor is, ha sikerült tíz forintért vennem valamit, csak vásárolni tudjak. De hála a jó égnek már lemondtam a társadalomnak való megfelelésemről, és kiszabadulva az általános iskolai elvárások nyomása alól, manapság inkább bűntudatom van, ha feleslegesen veszek meg valamit.

Nos, ennyi lett volna ízelítőnek ez a párt érdektelen tény rólam... és egy kis ízelítő termékvélemény, amelyet mindenképpen szeretnék megosztani veletek, hiszen a későbbiekben mindenképpen tervezek ilyesféle dolgokat blogba foglalni.

1. Kezdetnek vegyük a Garnier pure tisztító pórusösszehúzó tonikját, amit a rossmannban sikerült akciósan beszereznem. Erről a termékről sikerült csupa pozitív véleményt alkotnom, hiszen már az első használat után látványosan sikerült össze húznia a pórusokat az arcomon, amik őszintén megvallva, mindig is zavartak. Ha a termék egyéb dolgait vesszük figyelembe, mint az illat, az sem okoz problémát. Előfordult már velem, pár évvel ezelőtt, hogy sikertelenül ugyan, de sikerült egy olyan arctisztító 'micsodát' beszereznem, ami nem, hogy nem tisztított, ami egyébként a feladata lett volna, de magától a szagától és a kipárolgásától is könnybe lábadt a szemem. Tehát ezen problémám után, nagyon örültem neki, hogy végre valami beválik, így hát, csak ajánlani tudom.
2. Egyenlőre pedig, de még nem végezetül, Garnier Skin Naturals Essentials kímélő sminklemosó tej rózsa kivonattal. {Nos, majdnem keresztbe álltak a szemeim mire ezt leírtam.} Ismételten pozitív vélemény. Maga a termék nem tartozik a horrorisztikus összegű körbe, amit nagyon jó lenne megvenni, de sajnálnánk rá a pénzt. Használatkor nincs belőle szükség sokra. Első ránézésre megijedtem a majdnem testápoló szerű állagtól, ettől függetlenül nem kell megijedni, annál azért jóval hígabb halmazállapotú. Viszont ténylegesen teljes megnyugvást nyújt az, hogy nem terheli el a bőrt, tehát használat után teljesen friss érzést nyújt és nincs is belőle szükség sokra. {Nekem legalább is.} Ez dupla haszon. Hiszen kitart egy ideig és nem kell három héten belül újat vennem.
3. Végül, egy a kínaiban vásárolt, talán, de őszintén megmondom, fogalmam sincs, Romatic Red Roses (???), de véleményem szerint no name márkájú liptatoo pack, cherry red árnyalatában. Ezen véleményemet korábban írtam a barátnőm számára, akivel próba-szerencse alapon együtt vásároltuk meg az adott termékeket, most pedig megosztanám veletek is. Elvégre egy próba azért a 290 forintért nem kár...
   Felkenhetősége:
   - Rendkívül macerás ; Nehezen kenhető ; Nehezen juttatható el az ajkak összes pontjára, egyszóval csupa nyűg. Szörnyű. ; Gyorsan sűrűsödik, a vékonyabb rétegek pedig iszonyatosan gyorsan száradnak meg, nyomot nem hagyva maguk után
   Pont: 10/2
   Száradás:
   - Lassan szárad, bezzeg mikor kened a folyékony trutyiból hipp hopp szilárdabb halmazállapotú trutyi lesz. ; Macerás nyelés. ; Ha össze zárod a szádat össze ragad aztán isten segítsen szétszedni...
   Pontozás: 10/3
   Leszedés:
   - Szintén csupa macera. ; Nehezen leszedhető. ; Ragad ide meg oda.
   Pontozás: 10/3 (de csak mert élveztem...)
   Szín:
   - A színnel valójában nincs bajom. Kifogástalan
   Pontozás: 10/10
   Elkenődés, kopás:
   - Fél óra nyalogatás után sem vesztett a színéből. (Ez 10/9 pont. Hogy szedem majd le, pláne ha félre kenődött?) ; Hibája viszont, ha nagyon erősen meghúzom, bizony bizony lekenődik egy kicsit. (10/7 Mégis csak kevésbé mint egy rúzs...)
   Pontozás: 10/8
   Mindent összevetve: 10/5 {Avagy vagy beválik, vagy nem.}

Életképek

 Remélem tetszett és meglátogatsz majd a későbbikben is, ahol majd igyekszem a gondolataimat jobban összeszedni és egy bejegyzésbe foglalni. Egyenlőre viszont tőlem sajnos csak ennyire tellett.

Megosztás a facebookon