Blog terén az események gyűjtögetése bevallom, hogy soha sem volt az erősségem. Ha valami történt, akkor vagy aznap, vagy az elkövetkezendő pár napban, ezek után már csak a soha merült fel bennem, hiszen néha-néha akaratlanul is, de elvesztettem az ihletemet a cikkel kapcsolatban. Így hát, mivel is készültem mára? XS claire's haul!
Nos, kicsit késve ugyan, de megérkeztem végre a harmadik postommal is, ebben pedig a claire's volt a segítségemre. {Tudni illik, már vagy három napja dolgozom ezen a "projekten"} Nem is olyan régiben sétálgattunk a városban, amikor is egy nagy claire's üzlet mellett elhaladva az unokahúgom jóvoltából észrevételeztünk egy kiírást, miszerint hármat fizet, hatot vihet. Eleinte nyögvenyelősen ugyan, de mégis csak bementünk, hogy körül nézzünk egy kicsit, hátha találunk valamit ami "iszonyatosan hú de", de azért muszáj-ból ugye semminek sem kéne a kosárba kerülnie. Az akció lényege ugyebár a három legdrágább 'termék' kifizetése volna, amelyek mellett a maradék már csak az elhanyagolható árkategóriába tartozik. Iszonyat vevő csábító dolog, esetenként azonban huszadszorra átszámolva, előfordulhat, hogy mégis csak jól járunk majd ezzel az egésszel. Mindent összevetve, végtére is a dolog még egész jól is elsülhet. Nem titok, szeretek vásárolni. A családom soha nem díjazta azt bennem, hogy míg ők csak azt vették meg, amire tényleg szükségük volt és álltak is még felette vagy fél órát a "meg vegyem-e vagy sem?" kérdést lebegtetve a fejük felett, én teljesen könnyelműen dobtam bele a kosárba, mondván "ha egyszer tetszik, akkor miért is ne?". Mondhatjuk úgy is, hogy a nézeteink ezen dolog terén igen különbözőek, ami gyakori konfliktus helyzetekhez vezet a vásárlások közepette. Talán most először vallom be magamnak is, hogy bizony elég gyakran vásárolok céltudat nélkül, most viszont úgy érzem, egészen kitettem magamért. Gyűlölném, ha még öt percen keresztül szaporítanom kéne a szót, így hát térjünk is lényegre, hiszen gondolom, aki ezt olvassa, nem feltétlenül azért kezdett neki, hogy elmeséljem az élettörténetem. Így hát, lássuk, mi az amit sikerült, és mi az, amit nem...
Így hát, azt hiszem erre a hétre ennyi lett volna, ha úgy érzem, hogy szolgálhatok még valami érdemlegessel, a későbbiekben majd jelentkezem. Addig is türelem! :)
Életképek
Megosztás a facebookon